Rosalba Carriera és én

 

A nagyításhoz kattintson a kis képekre!

 Tizenhét éves koromtól kezdve minden időmet a művészetnek szentelem. Gimnazista koromban mindennap iskola után Budapestre utaztam, hogy Baksa Józsefnél fejlesszem festészeti tudásomat. Majd az érettségi után az Óbudai Képzőművészeti Szakközépiskolában tanultam Roskó Gábor és Baksai József tanítványaként. Tematikus feladatokat adtam magamnak, a szakköri feladatokkal szemben lázadtam - de azért rendszeresen jártam az órákra - fontos kritériummá tettem, hogy nem fogok olajjal vászonra festeni.  Inkább műanyag, hamar lebomló anyagokat használtam: a szemetet és akrilt. A papír, a hulladék és egyéb anyagok újrafelhasználásával foglalkoztam, ezeket a képeimre applikáltam, kollázsokat alkottam. Mellette intenzíven kísérleteztem vizes bázisú festészeti és más képzőművészeti médiumok technikájával.  Képeim témája én és az érzéseim voltak. Önarcképeket, kettős portrékat, saját testem ábrázolását kollázs vagy festmény formájában készítettem. Az egyetemen Drozdik Orsolyánál programszerűen kezdtem el dolgozni. A szisztémám megváltozott irányítva lettem, és ez más volt számomra, mint amit addig megszoktam. Az olajfestészetet az egyetemi évek kezdetén még elleneztem, de kipróbáltam és így koncentráltan, tudatosan mégis elkezdtem használni, mert a festészetben láttam a feminista ideológia kifejezésének újabb lehetőségeit. Feladatokat kaptunk, adott beállításokat, csendéleteket kellett festenünk, melyeknek a színhasználata is szabályozott volt. A fehér csendélet igen nagy hatással volt rám..